A női öröm tiltása

Ez az egyik kedvenc transzgenerációs témám. Nem kell sokat visszapörgetni az időben hiszen lehet, hogy nagyanyáinknál már felfedeztük azt a mintát miszerint a szexuális élet a házastársi kötelesség egyik aspektusa, de semmiképpen sem örömforrás. 

A téma tabu volt és éppen ezért a nők sokáig keveset tudtak arról, hogyan válhat a női test az érzékiség templomává. Ez a minta nem csak a hálószobában éreztette hatását. A szexuális energia sokkal több ennél: az élet élvezete, a könnyedség, játékosság, vidámság, spontaneitás is hozzátartozik. Ha ez az energia tiltva van, akkor egy nő gyakran nemcsak a szexualitásban, hanem az élet élvezetében is akadályozottá válik.

A transzgenerációs mintákban gyakran megjelenik, hogy a női öröm tiltott vagy korlátozott minőségként öröklődik tovább. Az oldásokban, állításokban ez az érzéki női energia csak úgy szabadítható fel, ha a női felmenők áldásukat adják rá. Arra hogy lehet máshogyan is élni. Máshogyan megélni a nőiességet.

Mikor lett ciki, hogy vágyom a nőiség örömére?

Nem egyszer hallottam már nőtől, hogy "Szeretnék újra nő lenni. Nem csak funkcionálni. Nem csak mindent megoldani." És mégis, amikor kimondják, mindig ott van mögötte egy kis szégyen, mintha valami tiltott vágyat fogalmaznának meg. Mikor lett ciki, hogy vágyunk az érzékiségre? Mikor lett gyanús, ha egy nő örömöt él át a saját testében? Mikor lett elítélendő, ha valaki játszik, kacérkodik, nevet, csak úgy, magáért? A női öröm nem túlzás. Nem önzés. Nem gyengeség. A női öröm energiaforrás. És lehet újratanulni.

Vannak pillanatok, amikor csak egy hang szól belül halkan: "Több van bennem, mint amit most megélek…" És lehet, hogy ez a hang most kezd ébredni. A női részed. A játékos, érzéki, megfigyelő, ragyogó részed. A nő, aki már nem akar erőlködni. Csak élni. Jelen lenni. Örülni. Jó lenni – önmagának.