Hogyan hatnak ránk a globális krízisek?

Ezalatt a bő három évtized alatt, amit magam mögött tudhatok, már nem egyszer megtörtént, hogy a világban zajló események egészen felfoghatatlan módon és formában fejezik ki, hogy van még hová fejlődnünk kollektív szinten. Elképedve néztem a tévében az amerikai terrortámadást, vagy egy-egy közelmúltbeli természeti katasztrófát, melyet az emberi mohóság és felelőtlenség okozott. Most is ezt az értetlenséget és ledöbbentséget váltotta ki belőlem, amikor arra ébredtem, hogy a hírek az orosz-ukrán háborúról számolnak be. De mit tehetünk ilyenkor?

Pár hete, amikor a szomszédos országban kitört a háború, szinte mindenkit elöntött a félelem és a bizonytalanság. Van, akinek személyes érintettsége miatt - rokonai, ismerősei rekedtek a támadással sújtotta területeken -, de sokónknak puszta emberi együttérzésből fakadóan megterhelő lehet érzelmileg ez az időszak. Egészen elképesztő, hogy amint a negatív energiák most megmutatták magukat és eme mély tudatszinten zajlanak a harctéren az események, úgy a világban a magasabb tudatszintű erők is felszínre kerültek az emberi szolidaritás és a jótékony segítség formáiban. Ez is mutatja, hogy sajnos az egyensúly részeként olykor ráláthatunk az árnyoldalra, de mint ahogyan a nappalok felváltják az éjszakákat, úgy nincs az a nehézség, amelyre ne következne a pozitív ellenhatás.

Sokan arról is beszámolnak, hogy a szomszédban zajló eseményekre szorongással és pánikkal reagálnak. Érezhető volt a hétköznapi dolgokban is, az automatákból hirtelen kifogyott a készpénz, kihaltak az utcák, a boltok polcai megüresedtek - és ezek a reakciók mutatták, hogy valójában az emberekben tudattalanul is bekapcsoltak az ősi háborús sérelmek, amelyeket transzgenerációsan kisebb vagy nagyobb mértékben, de mindannyian elszenvedtünk. Éppen ezért kiemelkedően fontos ezekben az időszakokban, hogy foglalkozzunk az egyéni stresszeinkkel, elakadásainkkal. Ha eddig nem tettük, könnyen lehet, hogy most még erősebb védelmi reakciók formájában fog utat törni magának az, amit régóta elfojtunk. Hatással lehet például a párkapcsolatunkra is, hiszen hajlamosak vagyunk a párunkra vetíteni azt, amit valójában magunkban kellene meglátnunk. Ez fokozhatja a konfliktusok kialakulásának és elmélyülésének esélyét, ezzel egy olyan helyzetet eredményezve, amely tudatosság híján, a kapcsolat végét is jelentheti.

Ha érdekel a téma, bővebben hallhatsz róla az Ükunokák Vlog 5. részében, amelyben Bécsi Éva újságíróval beszélünk a globális krízisek egyénre gyakorolt hatásairól és arról, hogy mi mit tehetünk ezekben a helyzetekben: