A benned élő sérült gyermek

Ha meg kellene határoznom, hogy mi a kedvenc témám és mi az a módszer, amit a leginkább szeretek akkor egyértelműen a belső gyermekkel való munkát említeném. Nagyon szimpatikus számomra az önmagunkhoz való kapcsolódás ezen módja. Egy olyan szimbolikáról van szó, amellyel problémáink legmélyebb gyökeréhez, gyermekkori tapasztalatainkhoz érkezünk.

C. G. Jung csodagyermeknek hívja azt a természetes állapotot, mely szerint velünk született képességünk van a felfedezésre, a rácsodálkozó és alkotó létezésre. Amikor megszületünk ösztönösen a jelenben élünk, feltöltődve optimizmussal és bizalommal, hogy a világ egy biztonságos és jó hely. Azonban ahogy telik az idő, (biológiailag) felnőtté válunk, s eközben eltávolodunk ettől a természetes állapottól és egyre több réteget építünk magunk köré, majd fogságba száműzzük ezt a csodálatra méltó lényt. Ez az eltemetett énünk árnyékban éli az életét, szimbolikusan tekinthetünk rá úgy mint a tudatalattink egy aspektusára, avagy az árnyékénünkre. Stefanie Stahl igen találóan árnyékgyermeknek nevezi énünk ezen részét, amely a negatív beidegződések és hitrendszerek metaforája. Ezt a belső gyermeki énünket bár mélyen eltemetjük magunkban, stresszhelyzetben ösztönösen előtör és megakadályozza, hogy az adott pillanatot éljük meg itt és most. Attól függően alakulnak a reakcióink, hogy mikor és milyen módon sérült az egykori gyermek. Vannak bizonyos ingerek, amelyek újra és újra feltépik a belső sebeket egészen addig, amíg mi magunk be nem gyógyítjuk azokat és nem szabadítjuk fel a csodagyermekünket.

Hogyan mutatja meg magát a sérült belső gyermeked?

• tökéletességre törekvés, szépítés, álmodozás
• agresszió, defenzív viselkedés
• nárcizmus, túlzott én-központúság
• identitászavarok
• szenvedélybetegségek
• üresség, depresszió
• kapcsolatfüggőség, stb.