,,Amikor megszülettem, elhagyottnak éreztem magam!" - avagy a születés csodája mögött rejlő trauma

A születés egy olyan élmény, amely mindannyiunkban ott él, és legtöbbször trauma nélkül is hordozhat stresszt a számunkra. Előfordul, hogy felnőttként szorongunk és nem tudjuk miért, vagy egyszerűen megtorpanunk a céljaink előtt, de az is lehet, hogy mindig csak segítséggel tudjuk megoldani a nehéz helyzeteket. Ezek olyan megküzdési minták, melyek gyakran egészen a kezdetekhez vezethetők vissza. Nézzük tehát, hogy hogyan hat ránk életünk első igazi nagy küzdelme.

A születés folyamata azért is érdekes, mert míg a te oldaladról születés, addig édesanyád oldaláról a te világra segítésednek, a szülésnek a folyamata, ezért mindig figyelembe kell venni, hogy anyukánk hogyan érezte magát és ő hogyan élte meg ezt az eseményt. Magzatként teljes egységben vagy az anyukáddal, majd a születés ezt megtöri, de ettől függetlenül újszülöttként vágysz arra, hogy ez a szimbiózis folytatódjon. Emiatt manapság már odafigyelnek arra, hogy a kisbabákat egyből odategyék az anya mellkasára, hogy ne kelljen hirtelen egy elszakadást megélniük, ahogyan világra jönnek. De például amikor én születtem '89-ben, akkor még ez nem volt "divat" és hiába volt egyszerű és komplikációmentes a megszületésem, mégis számos alkalommal jött már elő stresszoldásban egészen különféle elakadásaim kapcsán, hogy amikor világra jöttem nem szívesen látottnak és elhagyottnak éreztem magam. Ez az egyetlen egy pillanat meghatározta az önbizalmam és a másokhoz való viszonyom évtizedeken keresztül.

A terápiás tapasztalatok, kutatások is abszolút igazolják, hogy a születés egy életre nyomot hagy és annak élménye mélyen bevésődik a sejtmemóriába – méghozzá sokkal mélyebben, mint a korai életévek traumái. A születésed körülményeinek megismerése által sokkal közelebb kerülhetsz önmagadhoz és a fájdalmas élmények feldolgozásának következményeként egy új életminőséget tudsz élni.

De mi van akkor, ha KORASZÜLÖTT voltál?

Kutatók megfigyelték, hogy a koraszülött babáknak gyakran vannak felnőttként jól beazonosítható jellemzői. Például:

• gyakrabban vannak időkezelési problémáik, mindenhol ott akarnak lenni, kicsit türelmetlenek, izgágák
• gyakran érezhetik életük során, hogy nem tartoznak sehová
• nehezen tudnak stabil énképet és önértékelést kialakítani, valahol mélyen azt élik meg, hogy "túl gyorsan elengedtek, mert nem kellek"
• folyamatosan bizonyítani akarnak
• gyakran élnek át intenzív magányélményeket, "egyedül kell boldogulnom" programmal

Tehát, ha koraszülött voltál, lehet, hogy felnőttként hajlamos vagy túl gyorsan, túl hamar, meggondolatlanul cselekedni, gyakran érzed, hogy nem vagy elég jó, problémáid vannak az önbizalmaddal. Lehet, hogy nagyon nagy lelkesedéssel vágsz bele dolgokba, de nem veszed észre a kidolgozatlan részleteket és hamar kudarcba fullad, amibe belekezdtél.

Az egyre gyakoribb, de nem feltétlenül szükséges CSÁSZÁRMETSZÉS.

Napjainkban indokolatlanul nő a császármetszések száma, sokszor kényelmi megoldásként tekintenek rá, hisz nem kell a vajúdás folyamatán végigmenni, hanem egy gyors rutinműtét alatt megvan az egész. Azonban minden előnye ellenére, összességében sem a baba sem az anya számára nem ideális megoldás – természetesen ide nem értve az életmentő beavatkozásokat.

Milyen lelki következményei lehetnek?

• az anya gyakran kudarcként éli meg, hiszen nem élhette meg, hogy a gyerekért erőfeszítéseket tesz meg, lemarad az úgynevezett "megcsináltam" érzésről, ami miatt sérülhet az önértékelése és ez melegágya a szülés utáni depressziónak
• sérül az anya-gyermek kötődés, főleg, ha valamiért el is szakítják az anyától az újszülöttet és nincs meg az aranyóra, amikor a babát az anya mellkasára fektetik
• az anya és a gyermek közötti kapcsolatban a kötődést nem az ösztönösség, hanem a racionalitás fogja meghatározni
• mivel a születendő gyermek lemarad a születés küzdelméről, így a baba nem tudja elsajátítani az életnehézségek leküzdéséhez szükséges alapvető mechanizmusokat

Felnőttként, azok akik császárral születtek gyakran küzdenek döntési nehézségekkel, hajlamosak arra, hogy kivárják, amíg mások döntenek helyettük (főleg programozott császárnál). Ha Te is császáros vagy, lehet, hogy nagyon nagy nehézséget okoz számodra leküzdeni az akadályokat, és könnyen menekülőre fogod, ahelyett, hogy szembe néznél ezekkel a helyzetekkel. Könnyen lehet, hogy nehezebben éled meg a saját érzéseidet és néha olyan mintha csak külső szemlélője lennél a saját életednek. Hajlamos lehetsz arra, hogy mástól várod a megoldást és reménykedsz, hogy majd más megcsinálja helyetted a dolgokat. Mindez párosulhat ellentmondásossággal is, mert közben meg szeretnéd irányítani is a helyzetet – ami a környezetedben konfliktust generálhat. 

És persze még folytathatnánk a sort, hogy a különböző hormonok vagy fájdalomcsillapítók lekapcsolttá teszik az anyát, vagy hogy akit fogóval húztak ki, annak milyen nagy szüksége lesz felnőttként is a kezdő lökésre... számtalan egyéni forgatókönyv és stresszhatás.

Ha szeretnél többet tudni a témáról, akkor ne felejts el követni a közösségi média felületeken! Ne maradj le az érdekes tartalmakról!